ae per ae ide várlak
Andróczky Lászlóné Etelka
ADÓSUNK EURÓPA
Volt egyszer egy ország,ahol együtt élt a magyar,
a Kárpátok védték, ha jött a zivatar.
Az idők folyamán ráéheztek mások,
széjjeldarabolták Nagymagyarországot.
Ki akarta? - Ma élők tehetünk mi róla?
Felelős mindezért a vén Európa!
Széttépték országunk és sok millió szívet,
kisebbség nemzetünk öt országban így lett.
Ki kérdez meg minket: jó nektek így élni?
Kinek van jogában szíveinket tépni?
Trianont sínyli hat ország magyarja,
köztük nem sok akad, aki így akarja.
Fel is sorolhatom: a szép Kárpátalja
lakossága magát ősmagyarnak vallja.
Ott nyílt meg számunkra a Kárpát-medence,
ontotta a magyart az áldott Verecke.
Ezeréves múltat biztosított nekünk,
s mi erre a múltra mindig büszkék leszünk.
De megjelent Trianon és sorsokkal játszva,
csodás országunkat darabokra vágta.
Ekkor szlovák, végül orosz lett Verecke,
ez a magyarságnak mindenkorra lecke.
De mindegy ki hogy számol, összead vagy szoroz,
ha magyar a magyar, nem lesz abból orosz!
És így van ma Bánát, Baranya és Bácska
hetven év óta lenn Jugoszláviába.
Ezért román Erdély, szlovák a Felvidék,
Nagymagyarországot ekképpen tépték szét.
És Szlovákiában még elvárnák e néptől:
váljon meg örökre a múlt emlékétől.
A szlovák a magyartól - fájdalom - irígyli,
ha Felvidéket mond, őt még az is sérti.
Az erdélyieknek sem fényes a sorsa,
értük is felelős marad, Európa!
Ők azok, kiket a sors kevésbé kényeztet,
de annál gazdagabbak: szeretnek, éreznek.
Ott vasvillákkal, bottal erőltetnék rájuk,
hogy a magyarokból legyenek románok.
Ebből kifolyólag békétlenség zajlik,
de az igaz magyar, nincs amiért hajlik!
Így nem csak minket sújt a trianoni átok,
kik bennünket tipornak, azokra is szállott.
Számukra sem hozhat eszményi boldogságot,
míg más, üldözöttként éli a világot.
Ausztriában sem mindenkinek mindegy,
ha jól megy is sora, mégsem cserél szívet.
Van, ki nem feledi honnan jön, hova tart,
nem hagyja kiölni magából a magyart!
Nézem így sorjába mi maradt még hátra?
Sok-sok széjjelűzött magyar a világba.
Fontosnak tartom, hogy még Bácskáról meséljek,
mert születésemtől e vidéken élek.
Ennek a porában játszottam mint gyerek,
ez oltotta belém, hogy mindig magyar legyek!
Ez tanított arra, hogy ami nekünk sóhaj,
más nemzeteknek az ne legyen óhaj.
Erről a síkságról látni a végtelent,
ez tár fel számunkra múltat, jövőt, jelent.
Itt van a Kárpátok lánca a szívben bent;
ej, ha érezhetnék: nekünk ez mit jelent...
A magyar nem kér mást, nem a régi földet,
egy, amit nem ad fel, hogy értsék végre őket!
Lássa be a világ a békétlenség okát:
e nép azért harcol ne vegyék el jogát.
Ne legyen a magyar mások keze-lába,
ne, ne alattvaló a saját hazájába.
Beszélhesse nyelvét úgy, ahogy tanulta,
hisz’ ő tekinthet vissza a leggazdagabb múltra.
Sokaknak nem tetszik, ha mi ezt kimondjuk,
de - ÉL AZ IGAZSÁG - akárhogy titkoljuk.
Együvé tartozunk, de büntetnek azóta...
e hét évtizedért a vádlott Európa!
Topolya,1991.04.21.
